A füzéri Szent István-templom a település legősibb épülete, amelyet az Árpád-házi királyok alatt emeltek. Napjainkra ebből, csak a bélletes kapuzat, és néhány félköríves zárású ablak látható.

A bélletes kapu baloldalán három sásleveles oszlopfőt figyelhetünk meg, míg a jobb oldalon az oszlopfők díszítéséül bimbóvégződést faragtak a XIII. század első felében. A kapu félköríves lezárású lunettájában a freskó ugyancsak XIII. századi, a három sematikusan ábrázolt, azonos nagyságú és formájú fa a Szentháromságra utal, amely a három Isteni személy egysége. Az egységre itt a timpanon félköríve is utal.

Az épületet Zsigmond Király idején jelentősen átépítették, ekkor készültek az oldalfalra a falképek. Prokopp Mária, a középkori festészet kutatójának megállapítása szerint, egy név szerint nem ismert mester kvalitásos alkotásai. A festmények az 1430-as évek elején, a Perényi – család megbízásából készülhettek, akik ebben az időben birtokolták a füzéri várat és a települést.
Az orgonakarzat alatt a Keresztrefeszítés bemutatását láthatjuk. A kereszten függő Jézus mellett feltartott kézzel síró Máriát ábrázolta a művész.
A passió története a feltámadás jelenetével folytatódik a templomhajóban. Az előtérben Jézus ruhája található, amely fölött a kinyílt sírból kilépni készülő megdicsőült Krisztus testének részlete tűnik elénk.

 
A feltámadás jelenet mellett a Veronika kendője-ábrázolás található, amelyen szépen kirajzolódik a Megváltó arca. A Jézusnak keresztvitele során kendőjét átnyújtó Veronika nevű asszony legendája 1300-tól, az első Szentévtől kezdve terjedt el egész Európában.

A vatikáni Szent Péter székesegyházban őrzött, Krisztus arcmását megjelenítő Kendő előtti áhítat, a Szentévi bűnbocsánat elnyerésének egyik feltétele volt, amely kiváltság a megfestett másolatokra is kiterjedt.

A hajó ezzel szemben lévő oldalán egy pásztorbotot tartó érsek alakját figyelhetjük meg, aki viselete szerint a Szent Istvánt megkeresztelő Szent Adalbert személyére enged következtetni.

A gótikus stílus emlékeit továbbkeresve a templom szentélyében találunk egy csúcsíves lezárású szentségtartót, amelyet a 14. században formálhattak meg.
A Szent István plébániatemplomban a gótika után a barokk stílusban készült műalkotásokról szükséges megemlékezni.

A késői barokk stílus értékes alkotása a templom szószéke. Hangvetőjének lezárásaként Jézusnak, mint a Jó Pásztornak az egészalakos szobrát látjuk. Belsejében a Szentlélek galambját helyezték el.

A szószékkosár előlapján Isten kezét látjuk, amint a Tízparancsolatot írja.
A prédikálószék alsó része, az úgynevezett cseppentőben végződik, amely alján a szőlőgerezdes motívum, mint Krisztus vérének szimbóluma került kifaragásra.

 
A szentélyben található főoltár felépítményét megfigyelve megállapíthatjuk, hogy az a késő barokkból a korai klasszicizmusba való átmenet stílusjegyeit mutatja.

Az oltár két oldalán az Árpád-ház két szentjének, Szent Imrének és Szent Lászlónak az egészalakos szobrai helyezkednek el.
Az oltárkép a térdelő Szent István királyt ábrázolja, amint az országot jelképező Szent Koronát felajánlja Szűz Máriának.

A jelenleg látható olajfestményt 1875-ben Jozef Gubalski készítette, de feltételezhető, hogy az előző oltárkép is államalapító Szent Királyunk ország felajánlását jelenítette meg, mert a plébánia 19. századi pecsétjén is így örökítették meg István királyt.

 
A festmény alatt Jézusnak, mint Isten Bárányának megjelenítését láthatjuk.
Jelentős értéket képviselnek Petrosovszky Manó 1938-ban készített mennyezetfestményei, melyek közül a templom hajójában láthatók szorosan kötődnek Füzér történelméhez.
Az első festmény az 1526-27-ben a Füzéri Várban őrzött Magyar Szent Koronának őrzését ábrázolja, a második pedig az 1674-ben elfogott és Egerfarmoson kivégzett füzéri plébános, Csepellényi György pálos szerzetes vértanúságának állít örök emléket. A szentélyben lévő a Szentháromságot, a sekrestye ajtó fölött található pedig Máriát, mint a Rózsafüzér királynőjét mutatja.
A templomhajóban elhelyezett 20. századi szobrok közül kettő az Árpád-ház női szentjeit, Szent Margitot és Szent Erzsébetet ábrázolja. Az Erzsébet-szobor a szent kultuszának a Zemplén vidékén virágzó voltát mutatja, egyben jól beleilleszkedik a Sárospatak és Kassa közötti Szent Erzsébet zarándokút vonalába.
A karzaton található 1 manuálos, 9 regiszteres orgonát a Rieger-orgonagyár műhelyében 1887-ben készítették.
A 1808-ban épített toronyban jelenleg két harang lakik. A nagyharangot a kárpátaljai Kisgejőcön a László testvérek öntötték 1854-ben. Latin nyelvű felirata magyarul így fordítható: „ AMIDŐN IX. PIUS PÁPA TARTOTTA AZ EGYHÁZ KULCSÁT, SZOLGÁLT A KIRÁLYSÁG JOGÁVAL, FABRI PÜSPÖKSÉGE IDEJÉN A FÜZÉRI PAROCHIA VÉGZETES TŰZVÉSZÉBŐL FELKELTEM. AZ ÚR NEVE LEGYEN ÁLDOTT.”
A kisharangot Budapesten ifjabb Walser Ferenc öntötte Lukács Gábor és Neje Tóth Mária, füzéri lakosok adományaként 1924-ben.

Millisits Máté